Tiszai peca, harcsázás, kuttyogatás...

Egyik legkedvesebb hobbimnak (talán ez már szenvedély) hódolhattam tegnapelött, azaz szombat hajnatól, a HORGÁSZATNAK! Az indulás nem volt egyszerű, az ébresztő 02:10-kor volt, gyors zuhany, bepakolás az autóba és indulás (02:40-kor). A lefelé út nem volt gyors és zökkenőmentes, Gyöngyös környékén leszakadt az ég, 5 centis víz állt az M3-as autópályán.
Ekkor már tudtam, hogy nem leszek ott időben, de az eső és a késés ellenére nem tudtam lemondani a pecáról, ha elindulok nincs az az időjárás ami visszafordítana (pedig az esőkabátomat otthon hagytam!).
Negyed 5-kor megérkeztem a kikötöbe (Tiszaörvény, Tiszaszölös*, Tiszaderzs háromszögben) ahol a motorcsónakom parkol, de most nem azzal mentünk ki, kishajóvezetői engedély hiányában, hanem Zsolt druszáméval!
Becuccoltunk a csónakba, elindultunk a jónak vélt irányba/helyre!
Az első lecsorgásunk alkalmával alighanem 4-5 kapásunk volt de sajnos sikertelen bevágások koronázták a végkifejletet! Azon tanakodtunk, hogy vajon miért nem akadnak? Sehogy nem tudtunk rájönni, a horog hegyes, a szerelék megfelelő...???!!!
Aztán kisebb csoda történt druszám botján biztató kapás, a harcsázóbotja nyélbe hajlik bevágás után, elindul a hal, mikor a fárasztás kezdödött volna kiakadt a hal szájából! Totál bután néztünk egymásra! A kövtkező akció nálam jelentkezett, elindult a zsinórom a csónak alá (társam szerint, a nagyobb példányok jellegzetessége), amikor egy akkorát bevágtam, hogy a csónak szabályosan belengett! :o) Sajnos luft!
Összesen 7-8-9 értékelhető kapásunk volt amiböl egyet sikerült megakasztanunk, de ö is egy fordulás után búcsút intett...
Fél 9-kor mintha elvágták volna, nem jelentkezett harcsakapás, itt volt az ideje a módszer/stílus váltásnak! Pergetőbotot ragadtunk, hogy a balinokat és a Tiszán nem ritka 70-80dkg-os sügereket meghajtsuk! Sajnos eredménytelenül, de sebaj, mert az elmúlt 15-20 éves horgászpályafutásom egyik legizgalmasabb horgászélményét adta ez a nem túl hosszú, de annál tartalmasabb lógatás!
Nem is baj, hogy otthon maradt az esőkabátom, mert gyönyörü, nem meleg, enyhén borús idő örvendeztetett meg, de ha 1 orával tovább lógatunk, akkor lehet, hogy éreztem volna a hiányát!
Legközelebb visszatérek és remélem egy hatalmas harcsával készült fotón fogok rátok megelégedetten mosolyogni (mit mosolyogni, vigyorogni, kajánul vigyorogni), most viszont érjétek be ezzel a hajnali tiszai nyugalmat árasztó képpel!

* éredekes, de így írják helyesen.

Üdv.: Zsolt a pecás... :o)