Lehetetlen - folytatás...

...a folytatás:

Hajnali 1-kor elindultam Tiszaörvényre pakolászás és tankolást követően, ahol Zsolttal kereken 3-kor találkoztunk, hogy megvallathassuk a két héttel korábban élményekben gazdag folyószakaszt. Sajnos eredménytelenül, de pozítívum volt, hogy olyan helyeket fedeztem fel, ahol gazdagon megtalálhatóak medertörések, akadók, szakadások és jobbnál-jobb haltartóhelyek.

Ősszel nagyobb lesz a repertoár süllő fronton, új helyeket tudok meghorgászni az eddig beváltak mellett! Pár óra próbálokzás után, helyet, felszerelés és módszert váltottunk... Druszám javaslatára, elindultunk mártogatni, tapogatni süllőre, amit kicsit furcsálottam, juniúsban, délelött 11-kor rekkenő melegben (a hőmérő higanyszála alúlról nyaldosta a 33 celsiust).

Miután kikötöttünk az általa jónak vélt helyen, ahol annyiszor, de annyiszor elmentem, sőt horgásztam is, de az akadó másik oldalán pechemre (sikertelenül), tényleg kezdtem kinézni bután a fejemből... Kb. a harmadik dobásra volt egy rávágása amit rövid nyeletés követett, aztán bevágás és agresszív fárasztás, nehogy bemenjen a neki biztonságot adó akadóba, ekkorra tényleg nem tudtam hova tenni a dolgot, amit Zsolti csak így kommentált: -...mondtam, hogy beviszlek a süllőfészekbe! :o)

Kis idő után bennem is felcsillant a remény kapás formájában, nyeletés bevágás, de sajnos elérte az akadót ahonnan esélyem sem volt kivenni! Több kapás is volt, de többet nem sikerült kivarázsolni! Ellenben minket az idő kiparancsolt a kikötöbe, a hőguta kerülgetett...

Röviden értékeltük a napi eseményeket, aztán ki-ki ment a maga útján! Mielött haza indultam volna egy kis időre leültem az árnyékban, csodáltam még egy kis ideig a kedvenc horgászhelyemet/folyómat! A hazaút sem volt zökkenőmentes - 3 nap 6 óra alvás... :o)(

Nagyon jól éreztem magam és ajándékot is kaptunk a Tiszától...

Hétvégén ha minden igaz, egy újabb szösszenetet olvashattok, de most nem a Tiszai, hanem a Körösökön eltöltött horgászatomról...

hajnal a Tiszán...

...még mindig

kezd világosodni...

...Zsolt cimborám kuttyogat

Süllő tanya, itt lakott...

...Druszám és a zsákmánya

a Tisza királynője...

Lehetetlen...

...hogy most írjak! Nagyon fáradt vagyok, erőt kellett gyűjtenem ezen két mondathoz is! Ma éjjel, de legkésőbb holnap megírom a beszámolót, gazdagon illusztrálva képekkel!
Sorry... Egy kis előzetes, mert lesz miről írnom! :o)

Támadás...

...a Tiszára! Hiú reményeket fűztem a peca elötti alvásról...
Hajnalban a Linda elutazott Bruno-ba, a Túraautó bajnokságra. Én is felkeltem akkor, gondolván kora estére fáradt leszek és tudok aludni, hogy az éjjel elindulhassak Tiszaörvényre, csakhogy az időeltolódás miatt este volt a Forma-1 időmérő (Kimi megint bénázott), utána hazánk fiai a ringben védték meg a becsületüket! SIKERESEN! Hurrá! Innen is gratula nekik!
Most, hogy a peca elött írok, gondolhatjátok mennyit aludtam?! Nemhogy korán, de még későn sem sikerült lefeküdnöm, pontosabban volt egy kósza próbálkozás, de 20 percre semmi értelme nem volt, csak fáradtabb leszek/lennék!
Most összeszedem magam és irány kedvenc időtöltésemnek hódolni!
...ha estére nem zuhanok össze akkor írok megint egy kis beszámolót (de csak a Froma-1 után, remélem addigra hazatérek)
Viszontolvasás este....

Paca, Matiss - kutyázás...

A délelőtt folyamán testvérem, Gábor telefonált, hogy nincs-e kedvem kimenni vele és a kutyákkal sétálni egyet... Mit mondhattam volna mást, minthogy természetesen!
Útunk a Szentendrei-sziget északi csücskébe vezetett, ahol a kutyok kedvükre fürdözhetnek a nagy hőségben, nem kis örömükre. Paca (fekete folt, szuka) buvár kundot meghazudtolóan bányászta elő a fenékről a nagyobbnál nagyobb köveket és boldogan mutatta gazdáinak!
Matiss (barna folt, hím) elvakultan követte az eldobott labda útját hegyen-völgyön, vízen keresztül...
Beszéljenek a képek helyettem, hogy mekkora öröm volt nekik a pancsizás...

Hungaroring, Allianz vezetéstechnikai pálya 2007.06.09.

Újabb élménnyel lettem gazdagabb a hétvégén!
Tomi barátom hivatalos volt egy tesztautókázásra, ahova mint meghívott vendég elvitt engem is! Reggel fél kilenckor indultunk a tesztpályára, ahol regisztráció után különböző autókat bocsátottak a rendelkezésünkre (pl.: Kia Ceed, Opel Corsa, Mini Cooper, Mercedes GL 500 V8...stb.) Reggeli és hosszas várakozás után birtokba vehettük első kiszemelt áldozatunkat, a Mercedes "hobby"terepjáróját, a GL 500-ast!
Az útunk egészen Gödöllőig vezetett, ahol is Tomival helyet cseréltünk, hogy megpróbáljam megszelíditeni a 388 örjöngő lóerőt! Nem volt egyszerű mutatvány iszonyatos menetteljesítményt és dinamikát az úton tartani. Hihetetlen élmény volt a megtestesült luxust versenyautóként hajtani, az előzések olyanok voltak mintha bicikliseket kerülgettem volna.
A kacsalábon forgó autó 6,5 mp alatt volt százon és pillanatokon belül 190km/h-n.
Ami csoda hogy 5461ccm és 530Nm párosítás bőven elég a 2445kg-os szgk. 240km/h-s végsebességének eléréséhez... Elég az áradozásból, aki ilyen autó vásárlására adja a fejét, nem kevesebb mint 26.18 milliót kell lecsengetni, az alapmodellhez! Az általunk tesztelt autó ára 30 millió forint! :o)))

Miután végeztünk a szörnyeteggel, kiprobáltuk magunkat a tesztpályán, ahol jeges utat imitáltak (vizes műgyanta) különböző akadályokkal, szlalommal kombinálva, mindezt a lehetőségekhez mérten minél gyorsabban/időre... A második helyet autóztam, de sajnos kaptam 15 másodperc büntetést, mert gyorsabban hajtottam rá a "jeges pályára" a megengedetnél... :o(((

A vezetéstechnikai pálya végeztével egy offroad turán is részt vettünk az Adventure Parkban, egy Nissan Navarával, igazi tereppapucsokkal felvértezve. A legvadabb pályákon "száguldoztunk" keresztül, néhol a vér megfagyott bennem, talán még gyalogosan sem vállaltam volna, nemhogy egy négykerekűvel...
De hogy a levezetés se legyen light-os, elkértük még a Kia Ceed és a Mini Cooper kulcsát. A Kia-t Tamás kedvéért próbálgattuk, minden különös élmény nélkül, DE a Cooperről ez már nem mondható el... Az egy megtestesült "ékszerdoboz" (nekem spec. a design nem jött be), egy vadállat kompresszoros motorral! Hmm... Tesztelőket meghazudtoló módon vettük kezelésbe, mondanom sem kell teljes megelégedettségünkre! Kanyarban mintha zsinóron húznák, az egyenesben mint, akit páros lábbal fenékbe billentettek! :o)

Zárásképpen hodóltam egy másik szenvedélyemnek is a fotozásnak, de erről inkább meséljenek a képek alantabb!

Tiszai peca, harcsázás, kuttyogatás...

Egyik legkedvesebb hobbimnak (talán ez már szenvedély) hódolhattam tegnapelött, azaz szombat hajnatól, a HORGÁSZATNAK! Az indulás nem volt egyszerű, az ébresztő 02:10-kor volt, gyors zuhany, bepakolás az autóba és indulás (02:40-kor). A lefelé út nem volt gyors és zökkenőmentes, Gyöngyös környékén leszakadt az ég, 5 centis víz állt az M3-as autópályán.
Ekkor már tudtam, hogy nem leszek ott időben, de az eső és a késés ellenére nem tudtam lemondani a pecáról, ha elindulok nincs az az időjárás ami visszafordítana (pedig az esőkabátomat otthon hagytam!).
Negyed 5-kor megérkeztem a kikötöbe (Tiszaörvény, Tiszaszölös*, Tiszaderzs háromszögben) ahol a motorcsónakom parkol, de most nem azzal mentünk ki, kishajóvezetői engedély hiányában, hanem Zsolt druszáméval!
Becuccoltunk a csónakba, elindultunk a jónak vélt irányba/helyre!
Az első lecsorgásunk alkalmával alighanem 4-5 kapásunk volt de sajnos sikertelen bevágások koronázták a végkifejletet! Azon tanakodtunk, hogy vajon miért nem akadnak? Sehogy nem tudtunk rájönni, a horog hegyes, a szerelék megfelelő...???!!!
Aztán kisebb csoda történt druszám botján biztató kapás, a harcsázóbotja nyélbe hajlik bevágás után, elindul a hal, mikor a fárasztás kezdödött volna kiakadt a hal szájából! Totál bután néztünk egymásra! A kövtkező akció nálam jelentkezett, elindult a zsinórom a csónak alá (társam szerint, a nagyobb példányok jellegzetessége), amikor egy akkorát bevágtam, hogy a csónak szabályosan belengett! :o) Sajnos luft!
Összesen 7-8-9 értékelhető kapásunk volt amiböl egyet sikerült megakasztanunk, de ö is egy fordulás után búcsút intett...
Fél 9-kor mintha elvágták volna, nem jelentkezett harcsakapás, itt volt az ideje a módszer/stílus váltásnak! Pergetőbotot ragadtunk, hogy a balinokat és a Tiszán nem ritka 70-80dkg-os sügereket meghajtsuk! Sajnos eredménytelenül, de sebaj, mert az elmúlt 15-20 éves horgászpályafutásom egyik legizgalmasabb horgászélményét adta ez a nem túl hosszú, de annál tartalmasabb lógatás!
Nem is baj, hogy otthon maradt az esőkabátom, mert gyönyörü, nem meleg, enyhén borús idő örvendeztetett meg, de ha 1 orával tovább lógatunk, akkor lehet, hogy éreztem volna a hiányát!
Legközelebb visszatérek és remélem egy hatalmas harcsával készült fotón fogok rátok megelégedetten mosolyogni (mit mosolyogni, vigyorogni, kajánul vigyorogni), most viszont érjétek be ezzel a hajnali tiszai nyugalmat árasztó képpel!

* éredekes, de így írják helyesen.

Üdv.: Zsolt a pecás... :o)